2. rész by: Noncsy 2007.07.09. 12:26
Barátságból szerelem!
2. rész
Mikel szobája eszméletlen szeméthalmazokban állt. El is kezdtem volna a takarítást, ha nem jött volna fel Richie. - Hy! Noncsy! – ő. - Szia! Mond! – én. - Csak szerettem volna még 1x próbálkozni ebben a takarítás ügyben. - Ne erőlködj! Nem adom be a derekam! – én vigyorogva. - És ha szépen nézek rád? Akkor sem? - Sajnálom, de nem! Tényleg sorry! Nincs kedved közben beszélgetni? – én. - De van! Miről? - Nem tudom! Tényleg, még egy kérdés! Lehetünk barátok? – én. - Persze, hogy lehetünk! - Akkor jó! Megnyugodtam! : ) - Ha végeztél Mikel szobájával eljössz velem lógni egyet a városba? – ő. - Hát… ha nagyon akarod! Elmehetek. - Az jó lenne barátom! – ő. - OK! Barátom! – én. Úgy délután 3 körül végeztem. Azt hittem, hogy a szemétdomboknak sohasem lesz vége… de szerencsére vége lett. Mikel bejött, és majdnem hátast dobott a rend láttán. - Mikel csukd be a szád! – én vigyorogva. - Jó! Csak olyan hihetetlen, hogy végre rend van a szobámban! – ő. - OK! De amint látom, meg gondolom ez a rend sem fog sokáig tartani! - Hát, ha nem, akkor majd megint rendet raksz ugye? – Mikel. - Persze! Azon ne múljék. - De nyugi nem fogok olyan gyorsan megint rumlit csinálni! - Hát azt ajánlom is!! - Majd csak pár hét múlva! - Addig még van idő! – én. - Hát ja! Addigra már végzel az egész házzal! – Mikel. - És mégis hogy gondoltad? Majd mindig elölről kezdem a takarítást? – én. - Igen! – Richie közbeszól. - Nagyon vicces volt Richieke! - Hát még szép, hogy itt maradsz! - És miért is? – én. - Nézz már szét Mikel szobájában! Hiszen csodát műveltél! – Richie. - Hát… köszike! - Hé! Csakis azért akarsz nyalizni neki, hogy a te szobád hamarabb takarítsa? – Mikel. - Hát… - Richie. - Mi? Direkt nyalizol? – én. - Nem!!! – Richie. - Aha persze! – Mikel. - Nyugi már Mikel!!! – Richie. - És miért is nyugodjon le? Csak nem igaza van? – én. - Hát… van benne valami. – Richie dadogva. - OK! Úgy is mindegy! Hiszen úgy is úgy megyek, ahogy először megbeszéltük. - Most már világos! : ) – Richie. - Akkor csak akkor gyere hozzám, ha haverkodni akarsz! - De ne haragudj már rám ezért! - Jól van! Nem haragszom! Akkor megyünk a városba? – én. - Aha! Még szép, hogy ellépünk a városba! – Richie. - Akkor jó! – én. Elmentem haza átöltözni. Felvettem egy sortot és egy topot. Utána találkoztunk a parkban. Nagyon jól el lehetett vele dumálni! Tök rendes! Olyan, mint ha egy barátnőmmel beszélgetnék. - Tök jól lehet veled beszélgetni! – én. - Köszike! Veled is! Mondjuk én nem vagyok az a bátor típus, főleg idegenekkel nem tudok olyan felszabadultan beszélgetni! De veled nagyon jól szórakozom! – ő. - Ez elég furcsa! Én sem könnyen oldódok fel idegenek társaságában! – én. - Akkor ez az örök barátság jele nem? – ő. - De szerintem is! Az egész délutánt végig dumáltuk. Nagyon jól elvoltunk. Meg poénkodtunk egy rakatot! Aztán az egyik nagy vihogásunk közepette láttunk egy nagy villanást. - Ez meg mi volt? – én. - Van egy tippem! – Richie. - És mi lenne az? - Szerintem fotósok voltak azok! - És minek fényképezgetnek minket? - Hát mert híresek vagyunk a fiúkkal! - Tényleg? – én. - Aha! Tényleg nem tudod, hogy kik vagyunk? - Nem. Miért kik? - Hát az US5! - Hogy kik? Van In Control albumotok? Csak mert van egy olyan albumom. - Aha van! Akkor mégis csak ismersz minket. - Nem ismerlek titeket! A barátnőim írták ki nekem. - Ezt nem értem! A barátnőid ismernek minket, de te nem? – Richie. - De most már igen! – én. - Na azt ajánlom is! – ő. Még dumálgattunk egy kicsit. Egyszer csak odajön 2 csaj és autogrammot kérnek Richietől. - Szia Richie! – ők. - Sziasztok! Segíthetek? – ő. - Csak autogrammot szeretnénk kérni. Te vagy a kedvencünk. - Hoppá Richieke! – én. - Mi van? – Richie. - Semmi! – én : ). Inkább adj a csajoknak autogrammot! - OK! – ő. - Ne haragudj, de te ki vagy? – egyik csaj. - A barátnője vagy? – másik csaj. - Nem csak barátok vagyunk! Nem hajtok Richiekétekre! - Akkor jó! – ők. - Mert? – én. - Hát… csak úgy! – ők. - Aha! Biztos! – én. - Tessék! Itt van lányok! – Richie, mert ő közben szorgalmasan körmölt. - Köszike! – mondták. Elmentek. Mi még tovább folytattuk a dumálást. Utána elmentünk sétálgatni és leültünk egy kis patak partjára. Dobálgattuk a köveket a vízbe, és közben is folyton dumálgattunk. Megállás nélkül dőltek a szavak belőlünk. - Volt már barátnőd? Vagy igaz szerelmed? – én. - Volt eddig egy barátnőm, de az igaz szerelem még várat magára! : ( - ő. És neked? - Nekem eddig 2 barátom volt, de igaz szerelmem még nekem sem volt! - Értem! – ő. - Hát ja! De inkább beszéljünk másról! – én. - OK! Miről? - Arról, hogy milyennek szeretnéd azt a lányt, aki rabul ejti a szíved? Vagyis milyennek képzeled a nagy őt? - Én olyannak képzelem, hogy kedves, van humora, meg lehet benne bízni, lehet vele bármiről beszélni! - A külső fontos? – én. - Hát… azért adjon magára! - Értem! – én. - És te? - Én olyan fiút képzelek el magam mellé, aki bármit megtenne értem. És a legfontosabb, hogy olyannak szeressen, amilyen vagyok, nem pedig olyannak, amilyennek ő elképzel. A külső a legutolsó, amit megnézek valakin, mert nekem nem az a fontos, hogy milyen kívülről, hanem az, hogy milyen belülről! De azért foglalkozzon magával! Például azért borotválkozzon meg, ne legyen csúnya szőrös az arca! : P – én. - Téged elég könnyű lenne szeretni! Tök jó fej vagy! – ő. - Köszike! Te is! Furcsállom, hogy még nincs barátnőd! – én. - Hát igen! Mondták már ezt egy páran, de én várok az igazira! – ő. - Akkor várhatunk együtt! Én is a nagy őt várom! : ) - OK! Úgy este 10 óráig nagyon jól eldumálgattunk. Utána úgy gondoltuk illő lenne hazavánszorogni. - Szia! – én és adtam 2 puszit az arcára. - Szia! A két puszit miért kaptam? – ő. - Csak a barátoknak mindig szoktam adni! - Ja értem! – ő. A parknál elváltak útjaink és hazamentünk. Mikorra hazaértem már János is otthon volt. - Szia Jani! Hát te itthon? – én. - Szia Noncsy! Igen 10 óra előtt én már haza szoktam jönni! De te hol voltál? - Richievel beszélgettem! Tök jó fej! - Igen? Jártok? - NEM! Csak HAVEROK vagyunk! - Értem! Ne húzd fel magam e-miatt! - Jó! Nem húztam fel magam, de fáradt vagyok! Jóéjt! - Neked is! Szia! - Hy! Felmentem aludni. Rögtön elaludtam, mert már tényleg fáradt voltam. Reggel olyan 8 körül felkeltem, mert csörgött a telefonom. - Halló! - Szia Noncsy! Én vagyok az Dodó! - Cia Dodim! Hogy vagy? - Jól köszike! És te? - Én is köcce! - Csak azért zavarlak, mert meg szeretnélek látogatni, és anyudtól hallottam, hogy kint vagy németben! Nem zavarnálak, ha kimennék? - Nem! Dehogy zavarnál! Gyere nyugodtan. És mikor jössz? - Holnap reggelre odaérek! - OK! Szia Dodim! - Szia Noncsym! PUX! - PUX! Letettük. Mivel én lusta voltam felkelni, így visszaaludtam. Oldal tetejére |