|
2. rész
by: Noncsy 2007.07.09. 12:26
Barátságból szerelem!
2. rész
Mikel szobája eszméletlen szeméthalmazokban állt. El is kezdtem volna a takarítást, ha nem jött volna fel Richie.
- Hy! Noncsy! – ő.
- Szia! Mond! – én.
- Csak szerettem volna még 1x próbálkozni ebben a takarítás ügyben.
- Ne erőlködj! Nem adom be a derekam! – én vigyorogva.
- És ha szépen nézek rád? Akkor sem?
- Sajnálom, de nem! Tényleg sorry! Nincs kedved közben beszélgetni? – én.
- De van! Miről?
- Nem tudom! Tényleg, még egy kérdés! Lehetünk barátok? – én.
- Persze, hogy lehetünk!
- Akkor jó! Megnyugodtam! : )
- Ha végeztél Mikel szobájával eljössz velem lógni egyet a városba? – ő.
- Hát… ha nagyon akarod! Elmehetek.
- Az jó lenne barátom! – ő.
- OK! Barátom! – én.
Úgy délután 3 körül végeztem. Azt hittem, hogy a szemétdomboknak sohasem lesz vége… de szerencsére vége lett. Mikel bejött, és majdnem hátast dobott a rend láttán.
- Mikel csukd be a szád! – én vigyorogva.
- Jó! Csak olyan hihetetlen, hogy végre rend van a szobámban! – ő.
- OK! De amint látom, meg gondolom ez a rend sem fog sokáig tartani!
- Hát, ha nem, akkor majd megint rendet raksz ugye? – Mikel.
- Persze! Azon ne múljék.
- De nyugi nem fogok olyan gyorsan megint rumlit csinálni!
- Hát azt ajánlom is!!
- Majd csak pár hét múlva!
- Addig még van idő! – én.
- Hát ja! Addigra már végzel az egész házzal! – Mikel.
- És mégis hogy gondoltad? Majd mindig elölről kezdem a takarítást? – én.
- Igen! – Richie közbeszól.
- Nagyon vicces volt Richieke!
- Hát még szép, hogy itt maradsz!
- És miért is? – én.
- Nézz már szét Mikel szobájában! Hiszen csodát műveltél! – Richie.
- Hát… köszike!
- Hé! Csakis azért akarsz nyalizni neki, hogy a te szobád hamarabb takarítsa? – Mikel.
- Hát… - Richie.
- Mi? Direkt nyalizol? – én.
- Nem!!! – Richie.
- Aha persze! – Mikel.
- Nyugi már Mikel!!! – Richie.
- És miért is nyugodjon le? Csak nem igaza van? – én.
- Hát… van benne valami. – Richie dadogva.
- OK! Úgy is mindegy! Hiszen úgy is úgy megyek, ahogy először megbeszéltük.
- Most már világos! : ) – Richie.
- Akkor csak akkor gyere hozzám, ha haverkodni akarsz!
- De ne haragudj már rám ezért!
- Jól van! Nem haragszom! Akkor megyünk a városba? – én.
- Aha! Még szép, hogy ellépünk a városba! – Richie.
- Akkor jó! – én.
Elmentem haza átöltözni. Felvettem egy sortot és egy topot. Utána találkoztunk a parkban. Nagyon jól el lehetett vele dumálni! Tök rendes! Olyan, mint ha egy barátnőmmel beszélgetnék.
- Tök jól lehet veled beszélgetni! – én.
- Köszike! Veled is! Mondjuk én nem vagyok az a bátor típus, főleg idegenekkel nem tudok olyan felszabadultan beszélgetni! De veled nagyon jól szórakozom! – ő.
- Ez elég furcsa! Én sem könnyen oldódok fel idegenek társaságában! – én.
- Akkor ez az örök barátság jele nem? – ő.
- De szerintem is!
Az egész délutánt végig dumáltuk. Nagyon jól elvoltunk. Meg poénkodtunk egy rakatot! Aztán az egyik nagy vihogásunk közepette láttunk egy nagy villanást.
- Ez meg mi volt? – én.
- Van egy tippem! – Richie.
- És mi lenne az?
- Szerintem fotósok voltak azok!
- És minek fényképezgetnek minket?
- Hát mert híresek vagyunk a fiúkkal!
- Tényleg? – én.
- Aha! Tényleg nem tudod, hogy kik vagyunk?
- Nem. Miért kik?
- Hát az US5!
- Hogy kik? Van In Control albumotok? Csak mert van egy olyan albumom.
- Aha van! Akkor mégis csak ismersz minket.
- Nem ismerlek titeket! A barátnőim írták ki nekem.
- Ezt nem értem! A barátnőid ismernek minket, de te nem? – Richie.
- De most már igen! – én.
- Na azt ajánlom is! – ő.
Még dumálgattunk egy kicsit. Egyszer csak odajön 2 csaj és autogrammot kérnek Richietől.
- Szia Richie! – ők.
- Sziasztok! Segíthetek? – ő.
- Csak autogrammot szeretnénk kérni. Te vagy a kedvencünk.
- Hoppá Richieke! – én.
- Mi van? – Richie.
- Semmi! – én : ). Inkább adj a csajoknak autogrammot!
- OK! – ő.
- Ne haragudj, de te ki vagy? – egyik csaj.
- A barátnője vagy? – másik csaj.
- Nem csak barátok vagyunk! Nem hajtok Richiekétekre!
- Akkor jó! – ők.
- Mert? – én.
- Hát… csak úgy! – ők.
- Aha! Biztos! – én.
- Tessék! Itt van lányok! – Richie, mert ő közben szorgalmasan körmölt.
- Köszike! – mondták.
Elmentek. Mi még tovább folytattuk a dumálást. Utána elmentünk sétálgatni és leültünk egy kis patak partjára. Dobálgattuk a köveket a vízbe, és közben is folyton dumálgattunk. Megállás nélkül dőltek a szavak belőlünk.
- Volt már barátnőd? Vagy igaz szerelmed? – én.
- Volt eddig egy barátnőm, de az igaz szerelem még várat magára! : ( - ő. És neked?
- Nekem eddig 2 barátom volt, de igaz szerelmem még nekem sem volt!
- Értem! – ő.
- Hát ja! De inkább beszéljünk másról! – én.
- OK! Miről?
- Arról, hogy milyennek szeretnéd azt a lányt, aki rabul ejti a szíved? Vagyis milyennek képzeled a nagy őt?
- Én olyannak képzelem, hogy kedves, van humora, meg lehet benne bízni, lehet vele bármiről beszélni!
- A külső fontos? – én.
- Hát… azért adjon magára!
- Értem! – én.
- És te?
- Én olyan fiút képzelek el magam mellé, aki bármit megtenne értem. És a legfontosabb, hogy olyannak szeressen, amilyen vagyok, nem pedig olyannak, amilyennek ő elképzel. A külső a legutolsó, amit megnézek valakin, mert nekem nem az a fontos, hogy milyen kívülről, hanem az, hogy milyen belülről! De azért foglalkozzon magával! Például azért borotválkozzon meg, ne legyen csúnya szőrös az arca! : P – én.
- Téged elég könnyű lenne szeretni! Tök jó fej vagy! – ő.
- Köszike! Te is! Furcsállom, hogy még nincs barátnőd! – én.
- Hát igen! Mondták már ezt egy páran, de én várok az igazira! – ő.
- Akkor várhatunk együtt! Én is a nagy őt várom! : )
- OK!
Úgy este 10 óráig nagyon jól eldumálgattunk. Utána úgy gondoltuk illő lenne hazavánszorogni.
- Szia! – én és adtam 2 puszit az arcára.
- Szia! A két puszit miért kaptam? – ő.
- Csak a barátoknak mindig szoktam adni!
- Ja értem! – ő.
A parknál elváltak útjaink és hazamentünk. Mikorra hazaértem már János is otthon volt.
- Szia Jani! Hát te itthon? – én.
- Szia Noncsy! Igen 10 óra előtt én már haza szoktam jönni! De te hol voltál?
- Richievel beszélgettem! Tök jó fej!
- Igen? Jártok?
- NEM! Csak HAVEROK vagyunk!
- Értem! Ne húzd fel magam e-miatt!
- Jó! Nem húztam fel magam, de fáradt vagyok! Jóéjt!
- Neked is! Szia!
- Hy!
Felmentem aludni. Rögtön elaludtam, mert már tényleg fáradt voltam. Reggel olyan 8 körül felkeltem, mert csörgött a telefonom.
- Halló!
- Szia Noncsy! Én vagyok az Dodó!
- Cia Dodim! Hogy vagy?
- Jól köszike! És te?
- Én is köcce!
- Csak azért zavarlak, mert meg szeretnélek látogatni, és anyudtól hallottam, hogy kint vagy németben! Nem zavarnálak, ha kimennék?
- Nem! Dehogy zavarnál! Gyere nyugodtan. És mikor jössz?
- Holnap reggelre odaérek!
- OK! Szia Dodim!
- Szia Noncsym! PUX!
- PUX!
Letettük. Mivel én lusta voltam felkelni, így visszaaludtam. Oldal tetejére | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
