|
4. rész
by: Noncsy 2007.07.19. 19:09
Barátságból Szerelem!
4. rész
Mivel bezártam a ház ajtaját, így, hát Dodinak muszáj volt csöngetnie. Én ugye már pizsamában voltam, és már teljesen kómás fejjel mentem kinyitni az ajtót, mert azt hittem, hogy csak Dodi jött. De tévedtem. Átjött mindenki! Na pech!
- Sziasztok! Mit kerestek itt ilyenkor? – én kómás fejjel.
- Csak átjöttünk megnézni a házatokat! – Jay.
- Zavarunk? – Mikel.
- Áh! Nem! Csak már épp aludtam! – én.
- Hát azt látni! – Izzy.
- Ja bocsika! Gyertek be!
- Köszi, hogy beengedsz minket! – Chris.
- Szívesen! Máskor is! – én mosolyogva.
Furcsállottam, hogy Richie és Dodi elég csendesek voltak egész este! Jól eldumálgattam a fiúkkal. Egyszer csak hazaállít Jani.
- Szia Jani! – én.
- Szia Noncsy! – ő.
- Késtél! – én vigyorogva.
- Hát igen… de ők mit keresnek itt? És ki ez a lány? – ő meglepetten.
- Na igen! A fiúk átnéztek hozzánk beszélgetni, a lány pedig Dodi a barátnőm! Ő jött ma reggel meglátogatni engem! Ugye nem baj? – én.
- Nem dehogy! Csak mondhattad volna, ha zsúrt rendezel itthon!
- Most miért vagy már te is ilyen velem?
- Bocsi! Nem akartam, csak ma elég sokat kellett dolgozni!
- Értem! Semmi gond!
- Rendben! Na én lezuhanyozom, és lefekszem, mert holnap is húzós napom lesz!
- OK! Neked is jó8! Aludj jól!
- Köszike!
Még próbáltam beszélgetni, de meguntam, hogy olyan csöndes mindenki! Így hát kihívtam Jayt hát, ha ő tudja, hogy mi a baja mindenkinek!
- Jay! Kijönnél 1 percre? – én.
- Igen! Mi a baj? – Jay furcsa arccal.
- Majd odakint jó? – én.
Kimentünk a konyhába.
- Mi baja van ma este mindenkinek? – én.
- Pontosabban csak Richienek, meg Dodinak van baja!
- És mi a bajuk? – én kíváncsian.
- Hát Richievel beszélt Dodi! Mivel Richienek tetszik Dodi! Dodi viszont nem akar járni Richievel.
- Értem! És miről beszéltek?
- Hát azt már nem tudom, de Dodi haza akart jönni, és Mikel meg kitalálta, hogy nézzünk el hozzátok!
- Áh! Értem! Köszike az infót! Na gyere, menjünk ki! Beszélgessünk tovább odakint.
- OK!
Kimentünk, de amint észrevettem megváltozott az ülésrend! Dodi átült Chris mellé, és beszélgettek. Én visszaültem a helyemre, Jaynek meg muszáj volt Dodi helyére ülni, mivel Dodi az ő helyét foglalta el. Folytattuk a „nagy” beszélgetésünket! Richie a telefonján babrált valamit, szal ő megint nem volt a helyzet magaslatán. Egyszer csak rezeg a telefonom. Smsem jött.
- Mi van, itt mindenkinek telefonmániája van? – Jay.
- Hát, nem csak rezgett a telefonom.
Olvasom az smst. Richie írt üzenetet:
„Szia Noncsy! Tudom, hogy ha hozzád szólok, akkor nem válaszolsz vissza, ezért úgy gondoltam, hogy inkább írok neked. Szeretnék veled kibékülni, mert nagyon rossz, hogy nem beszélünk. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy mi örök barátok leszünk! Légyszi találkozzunk már olyan 11-12 között, ha elmentünk. Rendben? Írj vissza légyszi!! Richie.”
Egy kicsit elmosolyodtam az smsen. Ránéztem Richiere, és örült, hogy mosolygok, így ő is mosolygott.
- Ki volt az Noncsy, hogy ilyen boldog lettél tőle? – Jay kíváncsian.
- Csak egy kedves ismerősöm! – én, és láttam, hogy Richie még boldogabb lett.
- És mit írt? – Mikel.
- Csak jó éjszakát kívánt, és azt írta, hogy legyek nagyon ördögi! – hazudtam, de úgy látszott, hogy bevették, és ráadásul Richie már röhögött rajta.
- Milyen jó kedved lett hirtelen Richie! Miért? – Izzy gyanakvóan.
- Hát csak épp netezek, és viccet olvasok! – Richie is hazudva, közben én írtam a választ neki smsben.
- Aha! Akkor jó viccolvasást, ha már nem vagy képes velünk beszélgetni! – Chris picit durcásan.
- Oh! Bocsika! Már ki is lépek! Na szóval miről is van szó most? Csak, hogy be tudjak kapcsolódni.
Ők folytatták a beszélgetést, én meg már majdnem végeztem az smssel.
„Szia Richie! Örülök, hogy észhez tértél! Nekem is hiányzik, hogy ma nem beszéltünk, de legalább tudom, hogy nem az én hibámból! De nem csak te hitted azt, hogy örök barátok leszünk, hanem én is! Szóval, nem csak te vagy csalódott! És benne vagyok, találkozhatunk olyan fél 12 körül jó? A választ azért elvárom! Szia! Noncsy”
- Kinek írsz Noncsy? – Mikel, mivel látta, hogy smst írok.
- Visszaírok az ismerősömnek!
- Ja akkor jó! – Mikel, én meg elküldtem Richienek az üzenetet.
- De most már itt vagyok, szóval? Miről volt most szó? – én, és Richienek elkezd hangosan csipogni a telefonja.
- Arról, hogy most mi kínja van mindenkinek! – Chris.
- Neked Noncsy mi a kínod? – Dodi vigyorogva.
- Hát lássuk is mennyi kínom van… 1, 2, 3, 4! – számolgattam viccesen! – na, de most komolyan, csak az a bajom, hogy éppen aludtam, amikor rám csöngettetek!
- Hát igen! Muszáj volt! Ja minek a bánatnak zártad be az ajtót? – Dodi.
- Hát, hogy el ne raboljanak engem, mert én azért elég értékes vagyok ám, ahhoz, hogy csak úgy elraboljanak! (hát igen, egy kicsit egoista vagyok) :P
- Jajj a kis egoista! – Izzy.
- Hát igen! Olyan vagyok, mint Anita! :P
- Ki az, az Anita? – Izzy kíváncsian!
- Ha te azt tudnád… azt hiszem, nem tudnál tőle elszakadni! – én mosolyogva.
- Na! Még jól is járnék! El tudod ide hívni? Tényleg Richie, neked miért csipogott a telefonod? – Izzy.
- Hát… megpróbálhatom, de nem ígérek semmit! – én, közben ismét rezeg a telefonom.
- Csak jött egy üzenetem, hogy sikeresen letöltöttem egy képet a netről!
- Ahha! Értem Noncsy. Ok Richie! – Izzy.
Nekem meg Richie írt vissza 1 üzenetet:
„OK Noncsy! Örülök, hogy már legalább visszaírsz! El sem tudod képzelni, hogy mennyire örülök! Rendben fél 12kor nekem is jó! Akkor majd találkozunk a parkban! Szia! Ja és most fogom mondani a többieknek, hogy nem érzem jól magam, és akkor hazamegyünk!”
Amikor ezt végigolvastam:
- Fiúk! Nem érzem jól magam! Haza mehetnénk? – Richie.
- Rendben! De mi a bajod? – Jay.
- Hányingerem van! – ő.
- OK! Akkor, sziasztok lányok! – Mikel.
- Sziasztok! – Izzy.
- Sziasztok! – Richie.
- Sziasztok! – mi.
Olyan fél 11 felé lehetett, hogy elmentek. Dodival még utána beszélgetünk, vagyis én faggattam.
- Mi volt a bajod ma este? – én.
- Csak az, hogy beszéltem Richievel! – ő.
- Tényleg? És miről? – én.
- Hát elkezdett fűzni, hogy mennyire kedves, meg aranyos lány vagyok, és, hogy szeretne velem közelebbről is megismerkedni!
- És te erre?
- Én pedig mondtam neki, hogy én nem szeretnék vele közelebbről megismerkedni, mert én Chrissel szeretnék megismerkedni!
- És ő erre?
- Eléggé elszomorodott, szegényke. De még mindig jobb, hogy így tudta meg, minthogy azt higgye, hogy átvágtam a fejét.
- Hát igazad van!
- Igen! De most már aludjunk inkább jó?
- Rendben.
Dodikám elaludt, de én csak tetettem. 23: 10-kor felkeltem halkan az ágyból. Átöltöztem. És 20-kor el is indultam. Szerencsére a park nem volt messze tőlünk, így 23: 25-re ott voltam. Hát amint látom Richie sem a pontosságáról híres. Leültem egy padra. Egy kicsit fáztam. Túl nagy volt a csönd, és már egy kicsit kezdtem félni. Egyszer csak, valaki odahajol felém, és köszön, hogy szia. Én meg úgy megijedtem, hogy leugrottam a padról. És ki volt az, az elmebeteg? Hát Richie.
- Csak nem megijedtél? – ő nevetve.
- Haha! Nagyon vicces! Normális vagy? – én egy kicsit zaklatottan.
- Én igen, de nyugi ez csak egy tréfa volt!
- Hát nem igazán tetszett! Főleg, hogy egyedül vagyok kint a sötétben! És így rám ijeszteni!
- Jól van, na! Nyugi!
- OK! Nyugodt vagyok!
- Tényleg? Jó! Akkor szeretném megragadni az alkalmat, és szeretnék bocsánatot kérni!
- Csak így?
- Hát hogy kellene?
- Hát nálunk az a szokás, hogy kibéküléskor kell egy baráti ölelés!
- Ja! Ezt nem tudtam!
- De most már tudod! – én.
- OK! – ő, majd megölelt.
- Na! Látod, hogy képes vagy te normális is lenni!
- Én eddig is normális voltam, csak reggel egy kicsit ideges lettem! – ő.
- Nem is kicsit! De miért húztad fel magad ennyire? Hiszen ez csak egy cikk! – én.
- Nem a cikk miatt húztam fel magam! – Richie.
- Hanem?
- Tudod, te a barátom vagy, és, ha egy ilyen botrány kirobban, akkor a rajongók bedurvulnak, és nem akarom, hogy bajod essék! – ő.
- Jajj de aranyos vagy! – mondtam, majd megöleltem.
- Ez meg mi volt? – Richie értetlen fejjel.
- Jajj bocsika… ööö… izé… nekem mennem kell! – mondtam zavartan.
- De várj már! Miért öleltél meg?
- Sajnálom, de mennem kell. Szia!
- És a két puszi, amit ilyenkor adni szoktál? – ő.
- Izé… ja! – visszamentem, és adtam neki 2 puszit, és ő is nekem.
- Szia! – én.
- Maradj már még! – ő.
- Minek? Hiszen most is beégtem előtted! Tudod te, hogy ez milyen ciki?
- Az, hogy megöleltél?
- Igen!
- Miért lenne ciki? Te mondtad, hogy barátokat meg szoktál ölelni.
- Akkor miért kérdeztél rá, hogy ez mi volt?
- Nem tudom! De ha ennyire ölelős kedvedben vagy, akkor megölelhetsz még1x!
- Áh! Köszike nem! Majd máskor!
- Viszont én megölellek, mert nekem is olyan kedvem van!
- Rendben! – én, majd Richie megölelt, de most erősebben szorított magához.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
